Zivatar egy nyári éjjel.
Hív, hogy bőrig ázz!
Az élet mindig akkor szép,
Ha minden perce zajlik még!
Fut az idő, kattog bennem,
Téged is felráz,
S ha túlhúznánk a vekkerét,
Egy új világban ébrednénk!
Vihar után néma csendben
Minden ember vár.
Itt bármi megtörténhet még,
Nyitva áll a messzeség!
Lebegünk a föld felett,
Így fentről minden más!
A minket sodró déli szél
Tudja, hol van az újabb cél.
Hétfőn még nem lesz későn, hogy
Kedden csak nézzünk kérdőn, hogy
Szerdán, a képzelet szárnyán
Indul gépünk!
SZÁMOLJ VISSZA!
AZ ÉG FENN TISZTA,
S MI RAJTRA KÉSZEN VÁRUNK.
BÁR MINKET HÍVNA!
HAJTÓMŰVÜNK
FELPÖRGETTÜK!
S HA MEGSZÖKNÉNK A FÉNNYEL,
AZ ŰRBŐL INTHETÜNK BE MAJD!
Nem ismer lehetetlent
A telhetetlen vágy,
Én mindent megpróbáltam már,
De Te mondtad, hogy nincs határ!
Sok időbe telt, de végül
Megmozdult a Föld!
Csak érkeztünk és indultunk,
Térképet mi rajzoltunk
Hétfőn még nem lesz későn, hogy
Kedden csak nézzünk kérdőn, hogy
Szerdán, a képzelet szárnyán
Indul gépünk!
SZÁMOLJ VISSZA!
AZ ÉG FENN TISZTA,
S MI RAJTRA KÉSZEN VÁRUNK.
BÁR MINKET HÍVNA!
HAJTÓMŰVÜNK
FELPÖRGETTÜK!
S HA MEGSZÖKNÉNK A FÉNNYEL,
AZ ŰRBŐL INTHETÜNK BE MAJD!
