November végén szürke fenn az ég
Szomorú álomból ébredtem épp
A lámpám fényénél bogár döngicsélt
Egyedül voltam, így hozzám beszélt
Meséltem én is - meghallgatott -
Egy kis esőcseppről, ki magányos volt
A Nap felkelt, s nézd, semmi nem marad
De sok hulló cseppből már folyó dagad
Ha elhagyott minden, ne hagyd el magad
A letépett virág helyén újabb fakad
Ha fáj még a szíved, ne hagyd el magad
Sírj csak, a könnyzápor új erőt ad
Leszállt az este, kigyúlt minden fény
Hófehér paplanba csavart az éj
Csodás álomport hintett a Hold
Hópihét játszottunk, s a szél felkapott
Ha elhagyott minden, ne hagyd el magad
A letépett virág helyén újabb fakad
Ha fáj még a szíved, ne hagyd el magad
Sírj csak, a könnyzápor új erőt ad
Mondd, mit érek én, és ki mennyit kér?
Mondd, mit adhatnék, s az éj mit remél?
Ha elhagyott minden, ne hagyd el magad
A letépett virág helyén újabb fakad
Ha fáj még a szíved, ne hagyd el magad
Sírj csak, a könnyzápor új erőt ad
Ha szeretnéd tudni, hol leszek veled
E kérdésre egyedül a szíved felelhet
Tégy félre mindent és tedd meg, mit kér
Ha őszintén szól, s te őszintén élsz, mindent elérsz
November végén szürke fenn az ég
Álmomban itt voltál mellettem még...
