Míg van egy jel, míg van miért,
Míg egy égi szempár véd…
Ma is hittel szól hozzánk.
Néha félti gyermekét.
Egy jel, míg volt remény,
Míg az ember bennünk élt.
Kiabálj, szórd újból szét!
Ha még hajt a vágy, hogy rátalálj,
Legyen hát tiéd!
MOST LÁSD A FÉNY EZER SZÍNÉT,
ÉS HALLD A SZÍVEK ÉNEKÉT,
MERT BÁRMI FÁJ, MÚLIK,
HA HARCBAN ÁLLSZ AZ ÉLETÉRT.
EGY ÚJ REMÉNY LEGYEN TIÉD,
VÁLTSD VALÓRA, LÉTEZZ MÉG!
NÉZD, AZ ÉLET HÍV!
ROHANJ, MENJ MÉG!
MOST LÉGY EMLÉK.
Nézz rám, én elhiszem,
Hogy ami volt, a múlté már.
Hegyek hátán bújó fény.
Völgyek mélyén sodró ár.
Élj még, van még új jövőd.
Sose félj, az ég vigyáz!
S a szerelem, ha elkísér,
Az utazásod így lesz álomszép.
Csak menni még!
MOST LÁSD A FÉNY EZER SZÍNÉT,
ÉS HALLD A SZÍVEK ÉNEKÉT,
MERT BÁRMI FÁJ, MÚLIK,
HA HARCBAN ÁLLSZ AZ ÉLETÉRT.
EGY ÚJ REMÉNY LEGYEN TIÉD,
VÁLTSD VALÓRA, LÉTEZZ MÉG!
NÉZD, AZ ÉLET HÍV!
ROHANJ, MENJ MÉG!
MOST LÉGY EMLÉK.
Sose add fel! Legyen álmod.
Legyél tűz, mit nem olt semmi el.
Légy vízzel telt tó, sodró folyó,
Légy az égnek jó.
Új reményt adó.
LÁSD MÉG, HALLD MÉG
MÉG VAN REMÉNY ÚJ ÉLETÉRT
LÉTEZZ MÉG, ÉLJ MÉG
MERT BÁRMI FÁJ, TOVATŰNIK.
HARCOLJ MÉG, ÉLJ MÉG
MÉG VAN REMÉNY ÚJ ÉLETÉRT
LÉTEZZ MÉG, LÁSS MÉG
ÉS BÁRMI FÁJ, TOVATŰNIK.
HARCOLJ MÉG, ÉLJ MÉG,
ÉS BÁRMI FÁJ, TOVATŰNIK.
HARCOLJ MÉG!
Most légy emlék!
