Utcán állt. Csak rám várt.
Értem küldte édes mosolyát.
Figyelj! Kérj tőlem bármit, bébi!
Hozzám lépett, csókot kívánt.
Mondd csak, hé, hallod-e már,
hogy szívünk is egy ritmusra jár?
Hát várnod kár, csak hangolj rám!
Most induljunk, még van egy félórám.
ÉREZZ RÁM! KÉRLEK, GYERE!
ÉREZZ RÁM!
ÉREZZ RÁM! KÉRLEK, GYERE!
ÉREZZ RÁM!
Elkértem még a számát,
s vártam, mikor olt lámpát.
Így szólt: nézd, látom én,
mért bújsz hozzám, mire kellek én!
Hallgass rám, szívem úgy ver!
Ha így folytatjuk, más nem kell!
Felejtsd el! - szólt a lány.
Holnap már egy más férfi vár!
ÉREZZ RÁM! KÉRLEK, GYERE!
ÉREZZ RÁM!
ÉREZZ RÁM! KÉRLEK, GYERE!
ÉREZZ RÁM!
