Bár tudnék angyaloddá válni minden éjjel!
Titokban elrepülnénk messzi földre, hol senki más nem lát.
Ott neked adhatnám - tőled sosem sajnálnám - a szárnyaim.
Bármerre tévednél, én ott lennék, ha baj van.
Még a Nap fényét is kölcsönvenném, a Hold is attól szép.
S ha így sem értenél?? Hát majd űrbe küldeném a vágyaim.
Hosszú-hosszú vers, ha ébren talál,
Szemedre álmot sző a szív erejével.
VÉGTELEN ÉJJEL.
HA MELLÉD BÚJT AZ ÁLMOM, TÖBBRE ÚGYSE VÁGYOM,
CSAK HALLD A SZÍVVERÉST!
ÉJJEL, MIT SZÉTTÖR MAJD A HAJNAL.
A FÁRADT PIRKADATTAL
TE CSAK HALLD A SZÍVVERÉST!
Bár volnék százszorszép, mi érted nyílt a réten,
Ki mellett elsétálhatsz nap, mint nap, s ki ragyog vissza rád!
S a puha ujjacskák végigcirógathatnák a szirmaim.
Bársonyos bőrömmel takarnálak, ha fázol.
Virágból fűzött ékszered lennék, mi sosem hervad el.
S ha így sem értenél?? Hát majd érted küldeném a vágyaim.
Hosszú-hosszú vers, ha ébren talál,
Szemedre álmot sző a szív erejével.
VÉGTELEN ÉJJEL.
HA MELLÉD BÚJT AZ ÁLMOM, TÖBBRE ÚGYSE VÁGYOM,
CSAK HALLD A SZÍVVERÉST!
ÉJJEL, MIT SZÉTTÖR MAJD A HAJNAL.
A FÁRADT PIRKADATTAL
TE CSAK HALLD A SZÍVVERÉST!
