Vársz, de van rá esély,
Hogy rád talál, ki érted él?
Rossz helyen állsz, de hajt a vér:
Hol a kiút? Hol van a cél?
Az élet egyedül egy útvesztő,
Tudnod kell, hogy benne hol van Ő.
MENJ A HEGYEKEN ÁT,
A VIHARON ÁT,
KERESD A LÁNYT!
VEDD ÉSZRE MÁR,
HOGY FÁJ A MAGÁNY,
S HA EGYEDÜL ÉLSZ,
HARCOLNOD KÁR!
Kell, hogy szabadon élj,
De üres az ágy, nincs, kihez érj.
Te vagy a kulcs, ha hajt a vér,
De hol az a zár, ki szívedig ér!
Az élet egyedül egy útvesztő,
Ha eltévednél benne, megment Ő!
MENJ A HEGYEKEN ÁT,
A VIHARON ÁT,
KERESD A LÁNYT!
VEDD ÉSZRE MÁR,
HOGY FÁJ A MAGÁNY,
S HA EGYEDÜL ÉLSZ,
HARCOLNOD KÁR!
Meddig vársz?
Álmodban mást kívánsz,
Ébredned kéne, mert tévúton jársz.
Mért nem lépsz?
Tedd meg, ha attól félsz,
Nem lesz, ki megvéd, ha túl messze mész!
MENJ A HEGYEKEN ÁT,
A VIHARON ÁT,
KERESD A LÁNYT!
VEDD ÉSZRE MÁR,
HOGY FÁJ A MAGÁNY,
S HA EGYEDÜL ÉLSZ,
HARCOLNOD KÁR!
MENJ A HEGYEKEN ÁT,
A VIHARON ÁT,
KERESD A LÁNYT!
VEDD ÉSZRE MÁR,
HOGY FÁJ A MAGÁNY,
S HA EGYEDÜL ÉLSZ,
HARCOLNOD KÁR!
