Soha nem elég tanítás,
Ha nyertél, s lelketlenül odébb állsz,
És a jéghideg szíved úgy dobban,
Hogy elfeded a valót, maszk mögé bújsz kínodban.
Ha azt hiszed, hogy csakis te győztél,
Hát nézz rám, van, ki tőled alig fél!
Mert ez a túl nagy szívem lázban tart,
És csak annyi kell, hogy gyengeségnek tartsd, mi engem hajt.
… ide nézz
LÁSD, MÉG ÉLEK! GYÁVA SOHA NEM LESZEK.
HARCOLOK, MAJD TALPRA ÁLLOK. JÁTSZOM, MINT EGY KISGYEREK.
LÁSD, MÉG ÁLLOK, MINT KŐBŐL ÉPÜLT VÁR.
DÖNTHETETLEN, ÉVEK MARTA VÁZAM SOKSZOR VÉDETT MÁR.
Lásd, még élek, je, je, je
Fénylő lélek, je, je, je
Mennyi felemás győzelem…
Csak játszol, de annyi maradsz meg nekem,
Mint jéghegy csúcsán az olvadt jég,
Mit érzékeltél egykor, mégsem látod rég.
LÁSD, MÉG ÉLEK! GYÁVA SOHA NEM LESZEK.
HARCOLOK, MAJD TALPRA ÁLLOK. JÁTSZOM, MINT EGY KISGYEREK.
LÁSD, MÉG ÁLLOK, MINT KŐBŐL ÉPÜLT VÁR.
DÖNTHETETLEN, ÉVEK MARTA VÁZAM SOKSZOR VÉDETT MÁR.
