Egy dal, mit érzel, benned zeng, a szíved kalimpál,
Finomhangolt billentyű, mi soha meg nem áll.
Egy ősi zenekar, egy dob, mit a vér pumpál.
És ha szólni vágynál, ő szavakra kész,
A lelkedből így zenélsz.
LEGYEN MOST ŐRÜLT HANGORKÁN!
(MERT) HA HANGOS A DAL, MAJD ELVISZI MIND, AMI FÁJ.
EZ MOST RÓLAD IS SZÓL, EZ MOST NEKÜNK KELL,
CSAK RÁNGAT MINKET IDE-ODA, VISZ AZ ÉGIG FEL.
A HANG, MINT ORKÁN ÍGY ÖLEL / ÚGY VISZ EL.
A zongoráddal játszd el, ha éppen bánat ér.
Ha örülsz, mondd el énekkel, hogy hallja mind, ki él.
(Mert) mást üzen a zene, ezt nem lehet a szavakon át,
Mert a zene él, és ha játszom, élek,
És nem is kérnék mást.
LEGYEN MOST ŐRÜLT HANGORKÁN!
(MERT) HA HANGOS A DAL, MAJD ELVISZI MIND, AMI FÁJ.
EZ MOST RÓLAD IS SZÓL, EZ MOST NEKÜNK KELL,
CSAK RÁNGAT MINKET IDE-ODA, VISZ AZ ÉGIG FEL.
A HANG, MINT ORKÁN ÍGY ÖLEL / ÚGY VISZ EL.
