No Thanx
Se kép, se hang
| No Thanx: Se kép, se hang (Szöveg: Kámán Andrea) | |
|
Ilyen az élet.
Ha kell, hát állj mellém! Nem az a lényeg, ki nevet a végén. Az élet méreg, de van egy ellenszer. Segít, ha kéred. Ez, ami felemel. SE KÉP, SE HANG! A CSENDBE BELEHALSZ! KELL MÉG ZAJ, AHHOZ, HOGY ÉSZHEZ TÉRJ! SE KÉP, SE HANG, HÁT TORZULJON AZ ARC! ORDÍTS MÉG, MIELŐTT VÉGET ÉRSZ. AMÍG EGY TESTBEN ÉLSZ! Azt mondták, a magad lábán járj, És dobtak téged, hogy szabadabbá válj. Légy boldog! Törődj csak magaddal! Ne legyen gondod az üres szavakkal! Az élet méreg, de van egy ellenszer. Segít, ha kéred. Ez, ami felemel. SE KÉP, SE HANG! Nem az a válasz, amit a világ súg! Átlátok rajta, hiába vigyáz úgy! Van, aki harcol, s van, aki tőrbe dől. Magamat tartom, amíg csak van erőm. Vissza |
No Thanx: Ringass el! (Szöveg: Kámán Andrea) |
|
Ezer év egy szigeten, A neve: Igaz Boldogság. Szabadon, de egyedül. Még élek! Menekülni akarok, De ezer út vezet hozzád. Hiszem azt, hogy sikerül! A lelkemből egy füstjel szállt, és rád talált! TITOKBAN SÚGTAM, HOGY FELFEDEZHETSZ MÉGEGYSZER! AZ ÉLETÜNK TENGERÉN MOST RINGASS EL! TITOKBAN TUDTAM, HA ÖSSZEILLIK KÉT EMBER, AZ ÉLETNEK TENGERÉBEN NEM VÉSZ EL! Ezerévnyi hitemet Puha homokba írtam fel, De akarom ma ugyanúgy, Mint régen. Kezeid a kezeimben, Ugye velem indulsz el? Ezer ízű szerelem most ránk talált! Utunkban állt. Óh! TITOKBAN SÚGTAM, HOGY FELFEDEZHETSZ MÉGEGYSZER! AZ ÉLETÜNK TENGERÉN MOST RINGASS EL! TITOKBAN TUDTAM, HA ÖSSZEILLIK KÉT EMBER, AZ ÉLETNEK TENGERÉBEN NEM VÉSZ EL! |
No Thanx: Fordítsd el a fejed (Szöveg: Kámán Andrea) |
|
Éjféltájban, bűzös bárban Engem néztél szűk szoknyádban. Karcsú testű kígyólányként Rám másztál a félhomályban. Állattá vált minden ember! Ez az a hely, ahol nem kell fény! Vámpíroknak kínzó fegyver, Ha kel a nap, izzó tűzzel ég! GYERE, KOSTOLD MEG A VÉREM! ÖRÖK ÉLETET KAP, AKI HOZZÁM ÉR. NEM KÉREM A BÉREM, CSAK FORDÍTSD EL A FEJED, KELL MÉG EGY CSEPP VÉR! ÖRÖKKÉ ÉL, AKI HOZZÁM ÉR! CSAK FORDÍTSD EL A FEJED, KELL MÉG EGY CSEPP VÉR! Párduclány állt két óránál, Tűsarkúján lépett hozzám. Száján bordó rúzs volt éppen, Megkóstolta forró vérem. Állattá vált minden ember! Ez az a hely, ahol nem kell fény! Vámpíroknak kínzó fegyver, Ha kel a nap, izzó tűzzel ég! GYERE, KOSTOLD MEG A VÉREM! ÖRÖK ÉLETET KAP, AKI HOZZÁM ÉR. NEM KÉREM A BÉREM, CSAK FORDÍTSD EL A FEJED, KELL MÉG EGY CSEPP VÉR! ÖRÖKKÉ ÉL, AKI HOZZÁM ÉR! CSAK FORDÍTSD EL A FEJED, KELL MÉG EGY CSEPP VÉR! | No Thanx: Számolj vissza! (Szöveg: Kámán Andrea) |
|
Zivatar egy nyári éjjel. Hív, hogy bőrig ázz! Az élet mindig akkor szép, Ha minden perce zajlik még! Fut az idő, kattog bennem, Téged is felráz, S ha túlhúznánk a vekkerét, Egy új világban ébrednénk! Vihar után néma csendben Minden ember vár. Itt bármi megtörténhet még, Nyitva áll a messzeség! Lebegünk a föld felett, Így fentről minden más! A minket sodró déli szél Tudja, hol van az újabb cél. Hétfőn még nem lesz későn, hogy Kedden csak nézzünk kérdőn, hogy Szerdán, a képzelet szárnyán Indul gépünk! SZÁMOLJ VISSZA! AZ ÉG FENN TISZTA, S MI RAJTRA KÉSZEN VÁRUNK. BÁR MINKET HÍVNA! HAJTÓMŰVÜNK FELPÖRGETTÜK! S HA MEGSZÖKNÉNK A FÉNNYEL, AZ ŰRBŐL INTHETÜNK BE MAJD! Nem ismer lehetetlent A telhetetlen vágy, Én mindent megpróbáltam már, De Te mondtad, hogy nincs határ! Sok időbe telt, de végül Megmozdult a Föld! Csak érkeztünk és indultunk, Térképet mi rajzoltunk Hétfőn már nem volt későn | No Thanx: Lesz, ki hazavár (Szöveg: Kámán Andrea) |
|
Tévúton jár, aki magányt kér, Mint egy néma dal, oly csendben él! Nem hallja más, mit beszél. Véget nem ér az a fájdalom, Ami őrli őt, mint egy szélmalom. Sebe olyan mély, nincsen rá oltalom. De vele van az ég! HA MENNE MÁR, EGY ÉGI LÁNY MEGÓVJA MINDENTŐL. CSAK HINNI KELL, HOGY OTTHONÁRA TALÁL, ÉS LESZ, KI HAZAVÁR! Arcába vág minden vihar. Lelkében rég nem szól a dal. Belül oly sivár, mint négy szürke fal. Szólítja őt egy őszinte hang: "Van még remény, fel ne add! Indulj tovább, nem kell áldozat!" Már vele van az ég! HA MENNE MÁR, EGY ÉGI LÁNY MEGÓVJA MINDENTŐL. CSAK HINNI KELL, HOGY OTTHONÁRA TALÁL, ÉS LESZ, KI HAZAVÁR! | No Thanx: Valaha (Szöveg: Kámán Andrea) |
|
Ha hallanád, mit én szeretnék! Ha vállalnád a tetteket! Ha értenéd az álmaim, Mit az évek szőttek, s te elhitted! Hát hagyd, hogy újra elsodorjon. Az életünk a csónakunk. Most engedj újra úgy evezni, Mint rég, mikor együtt álmodtunk. ÓH! VALAHA SZERETTÜNK, NAGYOKAT NEVETTÜNK. LEHETTÜNK VAGÁNYOK, NEM VOLTAK SZABÁLYOK. LÁTTUK A LÉNYEGET, EZ VOLT A SZERETET! MINDEN CSAK RÓLUNK SZÓLT! Én úgy akartam megfelelni, Hogy megmaradjak embernek, De láttam azt, hogy többet érek, Ha hozzád simulok, s megkérlek. Hát engedj néha úgy ölelni, Hogy körbefon a két karom! Az életünk a csónakunk, Csak hagyjuk, hogy messzire sodródjon! ÓH! VALAHA SZERETTÜNK, NAGYOKAT NEVETTÜNK. LEHETTÜNK VAGÁNYOK, NEM VOLTAK SZABÁLYOK. LÁTTUK A LÉNYEGET, EZ VOLT A SZERETET! MINDEN CSAK RÓLUNK SZÓLT! |