Kovácsovics Fruzsina

Fuss el végre

Kovácsovics Fruzsina: Csak egy idegen (Szöveg: Kámán Andrea)
Csillagos fenn az ég,
Lassan látszik már a sápadt Hold.
Bár volna még egy éjszakánk!
Bár érezném, mi akkor volt!

Életemben eddig még
Sosem láttam a világot úgy,
Mint karjaiban, szótlanul.
A gondolata belém bújt.

CSAK EGY IDEGEN LELKEM SZIGETÉN.
HEVES VIZEKEN EVEZ ÉNFELÉM.
TESTE SOSE VOLT, CSAK A KÉPZELETBEN ÉL.

Szemeiben ég a tűz,
És csak néha oltja könnye el:
Ha fáj nagyon a búcsúzás,
Ha a végső percben átölel.

Kezeiben szebb a szép,
S felém nyújtja, amit nekem szánt:
Egy könyvet, benne vigasz vár,
Ha volna még, mi nagyon bánt.

CSAK EGY IDEGEN LELKEM SZIGETÉN.
HEVES VIZEKEN EVEZ ÉNFELÉM.
TESTE SOSE VOLT, CSAK A KÉPZELETBEN ÉL

CSAK EGY IDEGEN, NEM RONT SOHA RÁM,
NEM HAGY HIDEGEN FAGYOS ÉJSZAKÁN.
NÉHA ELHISZEM, HOGY CSAK GONDOLAT VOLTÁL.

Vissza

Kovácsovics Fruzsina: Egy dal maradok neked (Szöveg: Kámán Andrea)
Tudod, élveztem, hogy mással láttál,
S tudtam jól, hogy mért nem hívtál, mégse fájt!
Azt a régi énem elvesztettem,
Mégsem bánom, így döntöttem! Új ma várt.

Ha csak engem tartasz bűnösnek,
És kettőnk tervét átszőtted?! Hát mondd, mi kell neked?!
Tudod, fordult most a kocka:
Nem hat rám a bántó szó, hát ég veled!

Ne mondj nemet!

HÁT VISZLÁT! KÍVÁNJ MOST MINDEN JÓT!
EGY DAL MARADOK NEKED, MI RÓLUNK SZÓLT.
ÉS MÁTÓL MAJD TISZTA LESZ MINDEN HANG, MERT
MINDEN BŰNÖM CSAK ÉRTED VOLT!

Igen, hallottam, hogy megcsörgettél,
S vártam, meddig bírod, hogy nem veszem fel.
És csak feküdtem üres szobámban,
S egymagamban bújtam ágyba, élvezettel!

Ma már van sok hely itt mellettem!
Kettőnk dolgát ejtettem, mert szörnyen fájt!
Hát most engedd meg, hogy elfelejtsek
Mindent, mit veled együtt éltem át!

Csak meg ne bánd!

HÁT VISZLÁT! KÍVÁNJ MOST MINDEN JÓT!
EGY DAL MARADOK NEKED, MI RÓLUNK SZÓLT.
ÉS MÁTÓL MAJD TISZTA LESZ MINDEN HANG, MERT
MINDEN BŰNÖM CSAK ÉRTED VOLT!

Vissza

Kovácsovics Fruzsina: Összebújva (Szöveg: Kámán Andrea)
Vágytam rád, de azt hittem, hogy észre sem vennél.
Mégsem fájt, mert úgy éreztem, gyorsan ejtenél.
De megláttál, és megszeretned nem volt más,
Mint a sorssal kézfogás.

Rajtad múlt, hogy merre húz egy új kalandozás.
A szél úgy fújt, hogy megtörtént a nagy találkozás.
Sokszor volt, hogy egymás mellett mentünk el.
Most végre húzz hozzád közel!

A szemed, az arcod, a meggyszínű szád mielőtt túl közel hoznád,
A szívedre tedd a kezed, s ígérd meg, hogy nincsen más,
Akit út közben vársz.

HA EGY CSÓK CSATTAN,
AZ AGYAM IS ELPATTAN,
ÉS CSAK ÖSSZEBÚJVA SZÉP A VILÁG!
HA A SZÍV KATTAN,
CSAK AZ ÉRZÉS VAN,
ÉS CSAK JÁRUNK ÖSSZENŐVE,
MINT HERCEG MEG A NŐJE,
KI CSÓKODRA VÁRT.

Ismersz már, tudhatnád, hogy honnan fúj a szél.
Titkolnám, de őszintének a szeme is beszél.
Jó most így, kéz a kézben minden más,
Nem kell újabb állomás!

Ülj mellém, és hallgasd meg, hogy mit jelent nekem:
Felgyulladt, és megfordult az egész életem!
Hidd hát el, és nem menj tőlem távol már!
A vágy a két karjába zár.

Szavakat súgni, mit vársz igazán, de vajon mit is mondhatnék?
A fülemben hallom a dalt, mit hozzád írtam rég:
Így lesz az Enyém a Tiéd.

HA EGY CSÓK CSATTAN,
AZ AGYAM IS ELPATTAN,
ÉS CSAK ÖSSZEBÚJVA SZÉP A VILÁG.
HA A SZÍV KATTAN,
CSAK AZ ÉRZÉS VAN,
ÉS CSAK JÁRUNK ÖSSZENŐVE,
MINT HERCEG MEG A NŐJE,
KI CSÓKODRA VÁRT.

Felkavar még a gondolat, olyan új nekem ez az egész,
De tudd és érezd, ha máshol vagy, nálam önmagadra lelni
Nem lesz már nehéz.

Vissza