Kovácsovics Fruzsina

Üveggolyó

Kovácsovics Fruzsina: Csak halld a szívverést (Szöveg: Kámán Andrea)
Bár tudnék angyaloddá válni minden éjjel!
Titokban elrepülnénk messzi földre, hol senki más nem lát.
Ott neked adhatnám - tőled sosem sajnálnám - a szárnyaim.

Bármerre tévednél, én ott lennék, ha baj van.
Még a Nap fényét is kölcsönvenném, a Hold is attól szép.
S ha így sem értenél?? Hát majd űrbe küldeném a vágyaim.

Hosszú-hosszú vers, ha ébren talál,
Szemedre álmot sző a szív erejével.

VÉGTELEN ÉJJEL.
HA MELLÉD BÚJT AZ ÁLMOM, TÖBBRE ÚGYSE VÁGYOM,
CSAK HALLD A SZÍVVERÉST!

ÉJJEL, MIT SZÉTTÖR MAJD A HAJNAL.
A FÁRADT PIRKADATTAL
TE CSAK HALLD A SZÍVVERÉST!

Bár volnék százszorszép, mi érted nyílt a réten,
Ki mellett elsétálhatsz nap, mint nap, s ki ragyog vissza rád!
S a puha ujjacskák végigcirógathatnák a szirmaim.

Bársonyos bőrömmel takarnálak, ha fázol.
Virágból fűzött ékszered lennék, mi sosem hervad el.
S ha így sem értenél?? Hát majd érted küldeném a vágyaim.

Hosszú-hosszú vers, ha ébren talál,
Szemedre álmot sző a szív erejével.

VÉGTELEN ÉJJEL.
HA MELLÉD BÚJT AZ ÁLMOM, TÖBBRE ÚGYSE VÁGYOM,
CSAK HALLD A SZÍVVERÉST!

ÉJJEL, MIT SZÉTTÖR MAJD A HAJNAL.
A FÁRADT PIRKADATTAL
TE CSAK HALLD A SZÍVVERÉST!

Vissza

Kovácsovics Fruzsina: A túlsó part (Szöveg: Kámán Andrea)
ná ná ná
ná ná ná

Hát útra keltünk kéz a kézben.
A Nap fénye világított ránk.
Csak magunk voltunk, én sem értem,
De úgy tűnt, egy világ szól hozzánk.

Kikérdeztünk egy nagy Felhőt.
Csak annyit mondott, hogy kísérjük őt.

HOSSZÚ HÍDON KELTÜNK ÁT,
ÉS TUDTUK, HOL A TÚLSÓ PART.
SÍRTUNK NÉHA, MÉGSEM FÁJT,
MERT ELHITTÜK, HOGY MINDIG TART,
HOGY SOSEM MÚLIK MAJD.

ná ná ná
ná ná ná

A fűben ültünk, kéz a kézben,
Mint két szomjas, színes virágszál.
Csak esőt vártunk, s hittünk benne,
Hogy lelkünk majd szebb vidékre száll.

És megláttunk egy Pillangót,
Ki hívott minket, a szívünkhöz szólt.

HOSSZÚ HÍDON KELTÜNK ÁT,
ÉS TUDTUK, HOL A TÚLSÓ PART.
SÍRTUNK NÉHA, MÉGSEM FÁJT,
MERT ELHITTÜK, HOGY MINDIG TART.

HOSSZÚ HÍDON KELTÜNK ÁT,
ÉS TUDTUK, HOL A TÚLSÓ PART.
SÍRTUNK NÉHA, MÉGSEM FÁJT,
MERT ELHITTÜK, HOGY MINDIG TART,
HOGY SOSEM MÚLIK MAJD.

ná ná ná
ná ná ná

Vissza

Kovácsovics Fruzsina: Játssz még! (Szöveg: Kámán Andrea)
Ha szavaidat újra hallom,
Egy üzenet küld a hangom,
Mi szeretetet sző, ha alszol,
És puha takarót, ha fázol.

(Azt) üzenem, hogy újra élek,
Ha hangjaimon át zenélek,
Mi szeretetet ad, ha nincsen.
Nem is akad nagyobb kincsem,
Halld hát, éld át!

Felemel az ég, az a magas ég.

EGY DALLAM HOZZÁD BÚJVA LÁGYAN SZÓL.
ELHISZED, HOGY MINDEN SZÉP,
HOGYHA GYERMEKIEN JÁTSZHATSZ MÉG.

EGY DALLAM HOZZÁD BÚJVA HALKAN SZÓL.
S HA FIATAL A LELKED MÉG,
ELHISZED, HOGY VANNAK TÜNDÉRMESÉK.
HÁT JÁTSSZ MÉG!

Ha szemeidet újra látom,
Kipirul a sápadt arcom,
És remegek, ha hív a színpad,
De akarom, a szívem így ad!

Csak ölelem a nagy gitárom.
Teste betakar, mint édes álom.
A húrjain a szívem penget
Egy dalt, amitől újra zenghet
Az ég, a mélykék.

És ha szégyelled magad, hogyha sírtál,
Én majd dalban írom meg, hogy mért fáj.

Felemel az ég, az a magas ég.
Felemel az ég, az a magas ég.

EGY DALLAM HOZZÁD BÚJVA LÁGYAN SZÓL.
ELHISZED, HOGY MINDEN SZÉP,
HOGYHA GYERMEKIEN JÁTSZHATSZ MÉG.

EGY DALLAM HOZZÁD BÚJVA HALKAN SZÓL.
S HA FIATAL A LELKED MÉG,
ELHISZED, HOGY VANNAK TÜNDÉRMESÉK.
HÁT JÁTSSZUNK EGYÜTT MÉG!

Vissza